Csapatunk eszméletlen hajrával őrizte meg III. osztályú tagságát, hiszen az utolsó 7 meccsünkön nem csak, hogy nem szenvedtünk vereséget, de 6 alkalommal győztesen hagytuk el a pályát. Kivétel ez alól a bajnok Újbuda TC II elleni hazai 0-0, amikor szintén mi álltunk közelebb a győzelemhez, a helyzetek számát tekintve.

Az utolsó 7 forduló megmutatta a csapat igazi erejét és ezeket a mérkőzéseket átélve jutott mindig az ember eszébe, hogy milyen kár is a sok elhullajtott pontért. A képzeletbeli tavaszi tabellán amúgy csapatunk az 5. helyen végzett és ha egész szezonban így szerepeltünk mint a végén, akár a bronzérmet is megcsíphettük volna. De túl sok a “ha”. Lényeg, hogy a 10. hely bennmaradást jelent, így nyugodt lelkiismerettel vonulhatott az egész csapat nyári pihenőre.

A szezon utolsó mérkőzésén hazai pályán győztük le az ESMTK II csapatát 2-0 arányban megköszönve ezzel is szurkolóinknak az egész éves bíztatást.

Na igen a szurkolók. Szeretném megköszönni az általam “kemény mag”-nak nevezett törzsszurkolóinknak (Mérnök Úr, Dajka Lajos, Apjok Ferenc – Nagyapa, Ollé János), hogy ebben a szezonban is ha fújt, ha esett szinte minden mérkőzésünkön ott voltak, és ahogyan már évek óta teszik, idén is vidám hangulatot varázsoltak a kispad környékére, illetve rendkívüli meglátásaikkal segítették a szakmai stáb munkáját is. Lásd: “Hosszan a Domának előre!”, “Csak a Domát keresd!”, “Mit csinálsz gyerek, hát ne trinyózz!”, stb. Külön szeretném megköszönni Ollé Jánosnak, hogy valamikor egyszer véletlen idekeveredett a pályára és azóta hihetetlen lelkesedéssel készíti a mérkőzéseket megörökítő fotókat, illetve azt, hogy ez a vadi új, amatőrnek egyáltalán nem nevezhető honlap leválthatta a régi valóban amatőrt, szintén neki köszönhetjük.

Aztán volt idén még egy újdonság. 11 helyett az idény második felében 12 fővel (márpedig az emberelőny hatalmas előny) szerepelhettünk a meccseinken, hiszen megalakult Bíró Barnának köszönhetően a HULK, azaz a Hidegkút Ultras Liberty Klán szurkolói csoport, akik változó létszámmal szinte minden meccsén megjelentek az első csapatnak és voltak olyan emlékezetes alkalmak mint a II.kerület elleni idegenbeli rangadó, vagy a Budakeszi elleni hazai gólzápor, vagy akár az idényzáró, amikor sikerült megdöntsék az NB I-es Egri FC idei nézőszámait. Ez a brigád volt aki belehajszolt minket a győzelmekbe és ezt nagyon köszönjük nektek. Jövőre is reméljük ott lesztek velünk, jóban rosszban együtt.

Akire még fontos kitérni, az az őszi szezon felénél kinevezett Martin Béla vezetőedző személye. “Bélabá” munkája beérett. Akárki akármit mond, igenis így van. Meglátásaival, szakmai hozzáértésével nem lehet elmenni az ő szerepvállalása mellett sem, hiszen a szurkolók és a játékosok mellett ő volt az aki benntartotta ezt a csapatot. Munkájával teljesen elégedettek voltunk és sikerült vele megegyezzek a folytatásról, így a következő szezonban is ő felel az első csapat irányításáért. Az utolsó fordulókban ultráink is hosszasan éltették.

Nehéz szezonon vagyunk túl, de az alapvető célt, hogy az átszervezések ellenére bennmaradjunk sikerült teljesíteni. Jövőre még nehezebb lesz, de egyértelmű cél kell legyen a bennmaradás ás a kupában sem szeretnénk az első körben már búcsúzni.

Hajrá Hidegkút!!!

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.