Lejátszottuk ötödik meccsünket is a BLSZ U17-es bajnokságban, és bár vannak biztató jelek, sajnos még mindig pont nélkül állunk a tabellán. Ezúttal a Pestújhelyi SE otthonába látogattunk, ahol még ha közel sem tökéletes pályán, de legalább végre füvön játszhattunk. (úgy gondolom, hogy nem jó, ha a fiatalok úgy járják végig a szamárlétrát, hogy kevés alkalommal játszanak füvön, ezért is örülök az ilyen alkalmaknak) Pozitív előjelekkel vártuk a mérkőzést, mert az előző meccsen bár kikaptunk 4:0-ra a kiváló csapat benyomását keltő Újpesti Haladástól, az első félidőben olyan szépen küzdöttünk, hogy bíztunk abban, hogy átmentve a formánkat, végre megszerezhetjük első pontunkat, pontjainkat, hiszen ellenfelünk sem állt sokkal jobban… Sajnos azonban az első félidő pont nem úgy sült el, ahogy terveztük, hamar, már a 7. percben hátrányba kerültünk.

Bár a szünetben 1:1-re álltunk, mégsem lehettem elégedett, mert rendkívül kapkodó játékot mutattunk, bosszantó hibákat vétettünk. (a teniszben ezeket nevezik ki nem kényszerített hibának) Helyzeteket nem igazán tudtunk kialakítani, és kapusunknak Juhász Gergőnek többször bravúros védést kellett bemutatnia. Ne feledkezzünk meg azonban Szenci Ákos szenzációs egyéni megmozdulásáról, ami gól eredményezett, nem is akármilyet! Ha ez a gól egy nyugati felnőtt ligában esik, biztosan pályázhatna a Puskás-díjra! Sok más mellett eddig ezeket az egyéni próbálkozásokat hiányoltam a játékunkból. A gólnak köszönhetően bizakodhattunk, hogy a második félidőre tudjuk rendezni a sorokat. Sajnos azonban nem így lett, mert az 51. percben újra vezetést szerzett ellenfelünk. Félő volt, hogy szétesünk, de a csapat tartását mutatta, hogy nem így történt. Sőt! Egy újabb Szenci-szóló büntetőt eredményezett, de sajnos kihagytuk ezt a nagy lehetőséget. Ahogy az lenni szokott, a kihagyott büntető megbosszulta magát, és egy óriási védelmi hibát kihasznált a hazai csapat. 3:1 oda. Ezt követően tovább próbálkoztunk, helyenként szép játékkal, de sajnos a befejezéseket rendre elkapkodtuk.

Maradt a 3:1, úgy érzem, nagy lehetőséget szalasztottunk el! Ellenfelünk szimpatikus csapat benyomását keltette, de azért ők sem voltak világverő gárda, kellemes ellenfelei voltunk egymásnak. Azt meg kell hagyni, hogy náluk hat 1999-es születésű játékos szerepelt, azt hiszem ennyi lehetett a különbség. Még mindig rettentő sok bosszantó hiba van a játékunkban, de legalább a küzdőszellemmel nincs baj! Meg kell még említeni, hogy csere nélkül küzdöttük végig a találkozót! Ebben az a bosszantó, hogy két játékosunk is egy jelentéktelennek tűnő iskolai rendezvényre volt hivatalos, mert az iskola még egyesületi kikérővel sem engedte el őket! Szombaton… Felháborítónak tartom, hogy erre kötelezhetik a gyerekeket. Dicséretet érdemelnek játékosaink, de ettől függetlenül sokat kell még dolgoznunk, sokat kell még javulnunk, fejben jobban ott kell lenni, ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk!

Hajrá Hidegkút!

Scherer Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.